That's Me!

Hát elmentél.

Nem kell félned többé már semmitől,
Jeges viharoktól, hidegtől, melegtől,
Kórháztól, haláltól, és az orvosoktól,
S mitől mindig féltél: hideg hónapoktól.

Ahol Te vagy ott már biztos jól van minden,
Szegény dacos lelked befogadta Isten.
Álmomban újra láttalak vasárnap,
S fájt, mert tudtam, csak álmomban látlak.
Nagyon hiányzol, s hiányod nagyon fáj,
Mióta csak élek, mindig velem voltál.
Senki sincs ki ismert, úgy ahogy ismertél,
Így meghalt a múltam, azzal hogy elmentél.

Sokszor bántottál, és sokszor bántottalak,
És az élet gyorsan elszaladt ez alatt.
Most sem tudnánk talán másféleképp élni,
Meg van írva sorsunk, s csak azt tudom remélni,
Ahol te vagy, nincsen semmi bú és bánat
És hogy nekem ott fenn mindent megbocsátasz:
Dacosságom, mit tőled örököltem
Hogy feddéseid szó nélkül nem tűrtem,
Hogy nem tudtam mindig jót adni a jóért
S ami fájt neked: a feleselő szóért, 
Majd, ha találkozunk, elmondhatod talán
Isten nyugosztaljon, szegény édesanyám.

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat