Hegyi néni!
Vajon hányan emlékszenek rá?
Unokáját, férjét, fiát eltemette, mire meg tudott halni. Ebben a sorrendben.
Hát én emlékszem rá. Én hordozom magamban a gondolatait, bő lére eresztett meséit, és még valaki: a fiam!
Lacika! Ő tudta olyan szépen mondani ezt a szót, az unokája nevét, hogy én lányként is elhatároztam, ha valah fiam lesz , azt Lacikának fogom nevezni.Csak így: Lacika. Mert, hogy kényeztetni, becézni fogom, amig csak élek, azt már akkor is tudtam.
Az hogy László, hogy dicső királyunk nevét is viselő ember lesz, meg se fordult a fejemben, csak így becézve: Lacika .
Szegény Hegyi néni, már rég elporladt dolgos keze is, amivel segitett rétest nyújtani, palacsintatésztát kavarni és közben biztatott az Alföldön szokásos tájszólással: Ne fílj tűle! Merthogy alföldi volt a lelkem, nekem szomszédasszonyom és tanítóm, anyám helyett anyám és mindenbe belekontárkodó, de ha már egy nap nem kontárkodott, hiányzott a kioktató szava.
Ma már nem járnak össze az emberek. Mindenki nézi a tévét, a videot, a lakást kétszeresen zárja, még a gondolatát se fogadja be a vendégnek, szomszédnak, de még a saját szüleinek se.
Azelőtt nem lehetett ugy végigmenni az utcán, hogy át ne szóljon valaki a túloldalról: Mi az Kati uj cipőt vettél ? A másik kertből már hajolt is ki a szomszéd, a keritésre dülve: No nézd milyen szép a színe, hol vetted? Mennyiért? Nem szorit? Mert, ha akarod kitaposom neked, tudod, hogy egy a lábunk mérete!
Ma már ha meghalna valaki az utcán, mindenki átlépne rajta.
- Csak nem fogok belekeveredni, lehet, hosz részeg?
És ha nem? Ha csak leesett a cukra? Vagy a vérnyomása? A BKV defibrillátorok beszerzését tervezi.
És ugyan minek? Ki fogja észrevenni, ha valaki rosszul lesz? A vezető biztos nem, az utasok meg inkább leszállnak, mint elvesztegessenek öt percet a drága idejükből.
Ne így legyen!