Keleti pályaudvar.

Napfény.

Beragyog a kilencvenötös busz ablakán.

- Helyet a kismamának! – kiabál valaki, és máris feláll az egyik utas.

Hálásan rámosolygok és óvatosan a felkínált helyre totyogok.

Az utolsó hónapban járok, a derekam majd leszakad, a bokám dagad, de boldogan gondolok arra, hogy én már soha többé nem leszek egyedül. Ez a baba, ez az aprócska élet kitölti majd a napjaimat, velem lesz örömömben, bánatomban, amíg csak élek.

Igaz- Nem igaz játéknál az utóbbit kellene beikszelni.

Elment.

Elment, úgy, hogy nem hív és én sem hívhatom.

- Legalább a lány szüleit értesíthessük, ha valami történik - kértük.

 

- Ne zaklassátok őket – jött a válasz a kérésünkre.

Uramisten hol élünk?

Mi az, hogy zaklatás? Mi folyik itt? Csak megtudhatom, hogy él-e hal-e a fiam? Ez már zaklatásnak számít? Még csak fel ne jelentsen a Rendőrségen.

Elgondolkozom: Mit rontottam el? Mit mondtam, ami ekkora büntetést érdemel? Hogy ne hagyja abba az egyetemet? Hogy írja meg a disszertációját? Hogy várjon még egy fél évet? Hogy ne költözzön más nyakára tanuló létére?

Ezért?

Ezért vagyok büntetésben? Vagy van más is? Meg akarja mutatni valakinek milyen „kemény csávó”? Akár az anyját is megtagadja? Mi van itt? Emberáldozat a huszadik században?

Hát ilyen keveset jelent neki huszonöt év?

Ez nem igazságos!!! Uramisten ez nem igazságos!!!!!!!!!!!

Ezt teszi velem, hogy imponáljon valakinek?

Hát ennyire nem bízik magában?

Nem érti, hogy Őt magáért is lehet szeretni, nemcsak akkor, ha eldob magától mindent és mindenkit.

És ki az, aki elvár ilyesmit? Milyen ember?

Hová lettek a rendes becsületes emberek? Az EMBEREK?

Hová lettek a férfiak?

S a nők?

A férfiak, akik nem féltek, s a nők, akik összetartották, nem szétválasztották a családokat.

A mai fiúk!

Lányosan játszanak fürtjeikkel, a szakállal jellegtelen arcukat takarják, s a lányok kopott farmerjükben, tarisznyával inkább hasonlítanak a mesék kolduló legénykéire, de nőre semmiképp.

Pár száz évvel ezelőtt vajon mit tettek volna melléjük a sírba ?

Asszonyoknak kösöntyűt, s a legkedvesebb edényt, férfiaknak fegyvert, lovat, szerszámot.

Hol a férfi mellől a ló, az asszony mellől a kösöntyű, s a legkedvesebb edény ?

Ma mit tennének melléjük?

A mobiltelefont, amin szünet nélkül adná tudtul a géphang, hogy a kért szám pillanatnyilag nem elérhető.

Oldal: Hová lettek az emberek?
That's Me! - © 2008 - 2024 - noraversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat