Egy el nem küldött levél:

Lacikám!

 Már a megszólításon is gondolkoztam, hiszen olyan hideg vagy mostanában velem, hogy nem tudom írhatom-e ezt egyáltalán.

 Tudom, hogy a gyerekeknek el kell szakadniuk a szülőktől, nincs is ebben semmi probléma, megértem én, de azt hiszem nem mindegy hogyan.

Azt hiszem valami nagy baj van közöttünk, aminek nem tudom az okát és most már nem is akarom keresni, 3 és fél év után, azt hiszem feladom.

Fáj ugyan, de hiába próbálom tisztázni, egy merev falat emelsz közénk minden alkalommal, amit most már akár meg is tarthatsz, vagy építhetsz mögé egy másikat, hogy el ne érjelek.

Ne félj, nem foglak zaklatni, mint ahogy látod milyen  jól viselkedem mostanában, nem írok e-mailokat,  nem jelentkeztem látogatóba, a múltkori félóra a hideg konyhában, na meg a célozgatás a korai  lefekvésre, meggyőzött, hogy nincs mit keresnünk nálatok. Tudom ezt már régen, csakhogy az ember nem nagyon akarja elhinni, hogy 25 év az életéből ennyit ér, ennyit jelent, mintha meg sem történt volna.

Nem foglak többé untatni az itthoni történetekkel, igaz ezt ügyesen meg is akadályozod, amíg nálunk vagy szinte, szünet nélkül telefonálsz, vagy Emesével beszélgetsz, amit most már otthon kényelmes körülmények között meg is tehetsz minden gond nélkül, akár napestig. 

Mielőtt lezárom ezt a szakaszát az életemnek, azt hiszem, az lenne a becsületes, ha őszintén megmondanám, hogy a kiságyra, amit Gyuritól kértetek, ne nagyon számítsatok.

Kérlek, szerezzétek be a heverőt máshonnan, ha az nem felel meg, amit a múltkor vittünk.

Nem akarok ugyan parancsolgatni neked, hiszen felnőtt ember vagy, biztosan meg fogod oldani nagyon flottul a problémáidat, eddig se fogadtál el segítséget, tanácsot egyikünktől sem.

Kár lenne tagadni, hogy ennek a levélnek köze van eddigi viselkedésetekhez is, de ezt a témát, amúgy is le kellett zárni egyszer, s mindenkorra.

Sok sikert kívánok a kis Marcihoz, apósodat és Ibolyát ismeretlenül is üdvözlöm, remélem ők majd megnézhetik az újszülött babát, nem úgy, mint mi annakidején Évikét,  akit százszor csókolok így messziről is, kicsit vágyakozva, kicsit sírva, és remélem tudod, hogy neki ártasz a legtöbbet, ha nem engeded hozzám. Megkaphatod még tőle, amit tegnapelőtt kaptál: hogy téged nem szeret, engem viszont nagyon, pedig Isten látja a lelkemet, hogy még gondolatban se kívántam ezt, de nagyon sajnáltalak miatta.

 

 Ide vezetnek a nagyokos nevelési elveitek, a Geréb Ágnes féle agymosások és ne hidd, hogy nem gondolta komolyan, csak még nem tudja, hogy nem szabad  mindent kimondani, amit gondol. Ne félj, ezt is meg fogja tanulni egy pár év múlva, és legközelebb, csak 2o-25 év múlva fogod látni, hallani az igazságot, mint én is veled kapcsolatban és akkor Isten irgalmazzon Neked, mert nagyon fog fájni.

Sajnos, Isten, vagy a sors (ki, miben hisz) visszafizet mindent, anélkül, hogy ezt bárki kívánná, mert azt hidd el, hogy én ezt nem kívánom, nem kívántam neked. 

Még valami: Megkérlek, ha legközelebb jöttök, telefonáljatok előbb, hiszen mi sem megyünk a nélkül, sőt, még azzal együtt se nagyon mehetünk, úgyhogy szeretném, ha ez a dolog is a kölcsönösség jegyében történne.

Jó egészséget és boldogságot  kívánok mindhármótoknak - már amennyire a lelkiismeret furdalás ezt engedi - mert egyet jegyezz meg: Senki se lehet boldog, mások boldogtalansága árán.

 

Oldal: Senki se lehet boldog, mások boldogtalansága árán
That's Me! - © 2008 - 2024 - noraversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat