Az én karácsonyi dalom Ó Jézus árva csendben Az ajtón kívül állsz Bejönnél már de némán Kulcsfordulásra vársz. Nem tudom mért' félem ennyit a karácsonyt, Hogy bújnék előle, senki meg ne lásson Tán előző életemben rejtőzik a titka Már, ha volt ilyen, a Jóisten tudja. Mostanában csak a múltat járom, Csak a régi emlékeket vágyom. Mikor még fára sem tellett a családnak, De együtt voltunk és örültünk egymásnak. Ajándék csak sál volt, vagy esetleg kabát, De boldogok voltunk, együtt volt a család És ma már tudom, hogy ez hiányzik nagyon Hogy apám öleljen meg azon a szent napon Hogy anyám örüljön a békés estének S én szeretném, hogy sose érjen véget Az a régi szép karácsony Mikor alma ringott a fenyőfa ágon. Ma is kellene örülnöm a napnak, De nem tudok, úgy érzem, megloptak Ellopták tőlem az életem felét Apám, anyám igaz, foró szeretetét, Mert meghaltak, mert itt hagytak korán Az a szép karácsony hiányzik igazán. Pedig van ki szeret, csak hívásra vár És hiába vár, mert szívem üres, sivár, Sértetten állok itt telve kínnal, daccal, Szívem, lelkem telve keserű haraggal. Te vársz Uram Jézus, ki megbocsát nekünk: Hogy ugy-ahogy éljük jól-rosszul életünk. Te vagy ki tudod, hogy nem könnyű élni, Bajok közt is hinni, hinni és remélni. Remélni, hogy segít, aki mindenkit lát És nem torolja meg a sok bűnt és hibát. Tudom, feláldoztad értünk az életed, Tudom, hogy csoda volt mennybemeneteled. Jöjj és tégy most csodát: Te vagy a Név a Jel! Mutasd meg, nincs más út: Egymást szeretni kell!