Kinézek a kertbe, csendesen hull a hó,
Az udvar végében áll a homokozó.
De sokat játszottunk, verekedtünk benne,
Szinte látom, mintha csak ma lenne.

A homokozóban piros pöttyös labda,
Mindnyájunk kedvence, ki egész nap hagyta,
hogy rugdaljuk, dobálódzunk vele,
A szilvafának nincsen már levele.

Régi barátságok jutnak az eszembe,
Régi sérelmeink múlt ködébe veszve,
Haragok, sírások, nagy kibékülések,
S fogadkozások, hogy nem érhet véget
Barátságunk soha!
S az ember milyen ostoba!
Elhiszi, mert hinni akarja.

„Hol vannak a katonák?”
Sohase kérdezd!
Inkább azt, hogy hová tűnt a lélek
Belőlünk, a szívmelengető,
Lassan mindent felemészt a rohanó idő.


„Kezdd el a békülést, hisz mindig te kezdted!”
De ha nem kívánja sem lelked, sem tested ?

Igen, én voltam, ki nem bírtam tovább,
Nem értettem soha az ügyes praktikát,
Sem a barátságban, sem a szerelemben,
Ha kellett elvettem, vagy hagytam, hogy menjen
Az a másik, de nem játszottam soha,
Talán hibás volt a régi taktika.

Én nyúltam először a telefon után.
Én szóltam először akadozva, sután.
És Én?
Én nem voltam fontos Neki?
Ha én nem teszem, nem teszi meg senki
Azt az első lépést, az első szavakat?
Barátság, szerelem? Így mi marad
Belőled?
Mit remélnek, mit akarnak tőled
Még ma is?
Én is megváltoztam, más vagyok magam is.

Én is elfogadtam ezt a másik magam.
Nehezen, néha még elakad a szavam,
De már tudok másféleképp élni,
Tudok, ha kell én is másról beszélni
Mint, mi érdekel, és érdekelhet mást,
S nem hagyom abba közben a mosolygást.


Nem fogom soha többé már felhívni.
Nem fogok újra a kagylóért nyúlni.
Érzem, hogy a hangom csalárd lenne, hamis,
Elfogyott a mosoly, elfogytam magam is,
Nem maradok tovább az a pöttyös labda,
Akit kinn felednek a homokozóba’
Akivel, ha tetszik labdázni is lehet,
Eldobni, elhagyni, aztán minden mehet
Tovább, mint azelőtt,
S lehet múlatni a mulandó időt.

A régi kertet lassan belepi a hó,
Csak emlékemben él a homokozó.
Ami elmúlt, azt el kell temetni,
Ne keresse tovább többé soha senki.
Régi barátságok! Csak az emlék maradt!
Az ablakból nézem a szikrázó havat.

Oldal: Ami elmúlt, azt el kell temetni
That's Me! - © 2008 - 2024 - noraversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat