Tökéletesen síkideg vagyok.

 Nincs itthon a férjem és ugy érzem, mintha egy lépcsőről korlát nélkül kellene lejönnöm.

 

 

 Már meg is terítettem, mert az a rögeszmém, hogy akkor ripsz-ropsz megjelenik.

Ripsz-ropsz? Hát igen, ez egy kissé pongyola.  Azt kérdezte a barátnőm tegnap, miért írok új levelezőről. Miért? Miért? Mert a másik akaszkodik a blogommal. Milyen blogommal? Hát blogot írok. Úgy kell az embernek magyarázkodnia, mintha lopni járna.

Háát. Igen, ez inkább amolyan napi blog, mint novella, mindegy, csak ne vesszen el, itt legyen, ha keresem.

Szóval mi a bajom? Az, hogy betegesen ragaszkodom, (lehet hogy nem is betegesen) minden hozzátartozómhoz, barátomhoz, barátnőmhöz, de leginkább a férjemhez, mondjuk úgy férjeimhez, mert kettő is volt, szerelmeimhez, szüleimhez, egyetlen igaz barátnőmhöz, nna, akkor már a fiamat is ide sorolom, és akkor megint ott vagyunk, hogy mindenkihez.

Már a munkahelyemen is veszteségként éltem meg, ha valaki kilépett. Elsirattam, meggyászoltam.

Nem szabadna ennyire ragaszkodni, mert visszaélnek vele. Vagy legalább nem kellene kimutatni.

Igaz is, ahogy dobtam egy fiút, azonnal gőzerőre kapcsolt, és mindent megtett, holott már előzőleg félre pillantgatott. Hát ez van. A tettetőké a világ. A konspirátoroké, az ügyeskedőké.

Hiába minden, nem tudok megváltozni. Egy élet nem volt rá elég. Sőt. Szerintem apránként még több emberhez kötődtem, egy elvesztése is - bármilyen szinten – veszteség.

És a fiam? Hogy lehetne neki elmagyarázni, ha nincsenek barátai, nincs semmije. Ezzel a „Én a magam életét élem, semmi közöm a te életedhez, éld te is a magad életét”  szemlélettel mindenkit becsap, leginkább magát, mert ha baj van, nagyon meg tud ijedni, kapkod fűhöz-fához, akkor már igényt tart a segítségre, önmegvalósít, de másokkal fizetteti ki  a számlát.

Akkor hát ki is a bálanya? Hogy magyarázzam meg, hogy azoknak a barátaimnak, akikkel minden alkalommal halálosan összeveszek - többször is - izgatottan várom minden alkalommal a látogatást, mert nélkülük csonka az életem. Meglopott az Anikó? Igen. A Béla szerint egy alkalmazkodni egyáltalán nem tudó, nem akaró nő vagyok?  Igen.  Ez ugyan nem igaz, de barátot elvből nem rúgok ki, tehát akkor is a barátom, legfeljebb később megtorlom, de barátom marad, amíg élek, mert nélkülük nem élet az élet.

És igen, megint bejött. Alighogy megterítettem már hallom is beállni a kocsit. Végre megjött a férjem. Megyek elé, mert már nagyon régen láttam. Ma reggel!

 

Oldal: Akkor hát ki is a bálanya?
That's Me! - © 2008 - 2024 - noraversei.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat