Varázslatos ereje a szónak
Úgy érzed, nem tudtad megformálni Őt,
Elpazaroltál időt és erőt,
Úgy érzed valamit nagyon elrontottál,
Valamit vétettél, valamit hibáztál.
Pedig nagyon szerettél volna megfelelni,
A feladathoz kellőképp felnőni,
Nyomot hagyni gyermeked lelkében,
Hogy mindig legyen támasza szükségben.
Hogy tudja mindig, meddig és ne tovább,
Hogy sose’ feledje elhagyott otthonát,
Az otthont, s amit otthon tanult,
És ne higgye, hogy minden elavult
Amit látott, s hallott sok-sok éve
Csak mert lezárult az élete egy része.
Reménykedhetsz csak, hogy valami megfogan,
Hisz a kimondott szónak hatalma, súlya van,
Ennyi voltál, ennyi tudtál lenni,
Ennyit tudtál a világhoz tenni.
Rosszat, vagy jót teszünk,
Ártunk vagy vétkezünk,
A világhoz valamit mindig hozzáteszünk.